Van egy közös vonás azokban, akik római utazást terveznek. Lefoglalják a belépőt a Fórumra, kiszámolják a Vatikáni Múzeumokra szánt időt, beiktatnak egy sétát a központban, és ezzel le is zárják a témát. A kortárs művészet szinte mindig a prioritási lista végére kerül. Pedig Rómának nagyon is komoly modern és városi művészeti élete van, amely az ókori romokkal és a barokk templomokkal párhuzamosan fut. Áprilisban a hőmérséklet kiváló ahhoz, hogy órákat tölts a szabadban. Ez döntő szempont, ha a külső kerületeket szeretnéd felfedezni falfestmények után kutatva, vagy ha alternatívát keresel a zsúfolt belvárosi útvonalak helyett. Ha letérsz a klasszikus csapásirányról, egy másfajta várost láthatsz. Egy olyat, amelyet a helyiek laknak, és ahol a ritmust kevésbé a turisták áradata diktálja.
A nagy kiállítóterek
Ha esik az eső, hideg van, vagy egyszerűen csak jobban kedveled a zárt és strukturált tereket, öt fő központot találhatsz a modern és kortárs művészetnek szentelve. Ezek arculata, árazása és logikája nagyon eltér egymástól.
- MAXXI: A csendes Flaminio negyedben található. Könnyen eljuthatsz ide a 2-es villamossal. A végállomás a Piazzale Flaminio, közvetlenül a Piazza del Popolo mellett. A Zaha Hadid építész által tervezett épület önmagában is megér egy utat. A belső terek hatalmasak, ívelt rámpákból, függőlépcsőkből és látszóbetonból állnak. Az időszaki kiállítások lehetnek bonyolultak vagy nagyon specifikusak, de maga az építmény sosem okoz csalódást. A friss jegyárakért nézd meg a múzeum hivatalos weboldalát. Van egy nagy külső tér, ahol tavasszal jólesik megállni egy kávéra a napon, mielőtt visszaindulnál a központba.
- MACRO: A főépület a Via Nizzán van, a Salario negyedben. Az utazást tömegközlekedéssel az ATAC oldalán tervezheted meg. A belépési díjakról az intézmény hivatalos honlapján tájékozódhatsz. Ennek a helynek nincs igazi, állandó gyűjteménye. Inkább egy nagy befogadótérként működik időszaki installációk, független kiadványok és művészeti performanszok számára. Néha tele van érdekes alkotásokkal, máskor kissé szétszórtnak tűnik. Mivel ingyenes, érdemes bemenni, körülnézni, majd felmenni a tetőteraszra, ami egy nagyon csendes hely a lábak pihentetésére.
- Mattatoio: Testaccióban járunk, amely könnyen megközelíthető tömegközlekedéssel az ATAC weboldalának segítségével. A régi ipari pavilonok, ahol egykor húst dolgoztak fel, ma fotókiállításoknak, kortárs művészetnek és performanszoknak adnak otthont. A hely ipari régészete a mennyezetről még mindig lógó vassínekkel és a régi hűtőkamrákkal éles kontrasztot alkot a kiállított művekkel. Ez egy nyers tér, tökéletes egy hétvégi délutánra, amit érdemes összekötni egy ebéddel valamelyik testacciói trattoriában.
- Galleria Nazionale d'Arte Moderna e Contemporanea (GNAM): A Valle Giuliánál található, egy kőhajításnyira a Villa Borghesétől. Kényelmesen elérhető a 3-as vagy a 19-es villamossal. Itt a huszadik századi olasz és nemzetközi művészet alkotásait találod, Ballától Fontanáig és Pollockig. Az épület klasszikus és monumentális megjelenésű. A belső elrendezést azonban az elmúlt években teljesen átvariálták. Ma már nem követi az időrendi sorrendet, hanem vizuális párhuzamokat von a különböző korszakok között. A nagy külső lépcsősor mindig tele van egyetemistákkal. Az aktuális nyitvatartásról és a futó kiállításokról Róma hivatalos turisztikai portáljának dedikált rovatában tájékozódhatsz.
- Palazzo delle Esposizioni: A városközpontban, a Via Nazionalén található. Ez a város legnagyobb interdiszciplináris kiállítótere. Nincs saját gyűjteménye, de nagyon magas színvonalú időszaki kiállításoknak ad helyet, amelyeket gyakran nagy nemzetközi fotósoknak vagy egy-egy konkrét művészeti irányzatnak szentelnek. Az épület impozáns, a termek pedig hatalmasak. Ha a Termini vagy a Monti környékén szállsz meg, néhány perc alatt gyalog is odaérsz.
Falfestmények Ostiense és San Paolo között
Ha inkább sétálnál, és az áprilisi időjárás is engedi, a város déli része kilométereken át kínál street artot. Ostiense egy egykori ipari negyed, amely az elmúlt tizenöt évben teljesen megváltozott, a régi raktárakat szórakozóhelyekké és irodákká alakították. Az ATAC oldalán található útvonalak segítségével juss el a környékre, és indulj el a Via del Porto Fluviale felé. Itt a lakóházak és az egykori raktárak nemzetközi művészek betonvásznaivá váltak.
A fő kereszteződésben találod a volt légierő-laktanyát, amelynek homlokzatát Blu festette meg. Ez egy hatalmas alkotás, amely az épület teljes kerületét beborítja színes arcokkal, amik mintha a forgalmat figyelnék. Kicsit lejjebb, egy szomszédos épületen Roa fekete-fehér munkái láthatók. A falfestmények elszórtan folytatódnak a Via Ostiense mentén, egészen a San Paolo-bazilikáig. Az önkormányzat gyakran szervez gyalogos túrákat e művek népszerűsítésére és a környék ipari történetének bemutatására, ahogy az az ökológiai vasárnapokra meghirdetett kezdeményezésekből is látszik.
A legjobb időpont erre a sétára a délelőtt, kilenc vagy tíz óra körül. A Via Ostiense forgalma ilyenkor még nem fojtogató, és a súrolófény jól megvilágítja a régi ipari épületeket, valamint a Gazometro nagy fémszerkezetét, amely szinte minden kereszteződésből látható. A séta után megállhatsz a Via del Porto Fluviale számos pékségének egyikében egy szelet pizza biancára.
Quadraro és Tor Marancia városi projektjei
Ha eltávolodsz a központibb részektől, van két olyan negyed, ahol a városi művészet egyenesen a szociális bérházak udvaraiba költözött, megváltoztatva egész háztömbök arculatát.
Az első a Quadraro. A Quadraróba való eljutáshoz az ATAC oldalán tervezheted meg az útvonalat. Itt született meg a M.U.Ro projekt, egy urban art múzeum, amely egy erős helyi identitással és mélyen gyökerező partizánmúlttal rendelkező negyed utcáin kanyarog. Itt nem találsz tökéletes macskaköveket vagy szuvenírboltokat. Vannak viszont helyi piacok, történelmi üzletek és tucatnyi festmény az épületek tűzfalain. A Quadraro pár óra alatt kényelmesen bejárható gyalog. Céltalanul sétálhatsz a Via dei Lentuli és a Piazza dei Tribuni körüli szűk utcákon.
A másik térképre tűzendő terület Tor Marancia. A központból a Viale Tor Maranciát az ATAC oldalán található járatok ellenőrzésével érheted el. A Big City Life projekt egy egész ötvenes évekbeli lakótelepet alakított át szabadtéri művészeti galériává. A világ minden tájáról érkezett huszonkét művész festette meg az épületek homlokzatát, tizenöt méter magas alkotásokat hozva létre. Belépsz a tömbök udvarára, és színek vesznek körül. Ez egy igazi lakóövezet, kiteregetett ruhákkal, nyitott ablakokkal és a padokon beszélgető emberekkel. Lábujjhegyen kell bemenni, körülnézni, lőni két fotót, és tiszteletben tartani az ott élők nyugalmát, kerülve a hangoskodást.
Alapítványok és magángalériák a központban
Ha kevés az időd, és nem akarsz túlságosan eltávolodni a történelmi negyedektől, a régi épületek közé ékelődve is találsz jó alternatívákat.
A Circus Maximustól és az Igazság Szájától egy lépésre, a Via del Velabrón található a Rhinoceros palota, amelyet az Alda Fendi Alapítvány üzemeltet. A belépés ingyenes. Időszaki kiállításoknak és installációknak ad otthont, de az igazi ok, amiért érdemes bemenni, a Jean Nouvel által jegyzett belsőépítészeti felújítás. A málló falakat és a régi padlókat érintetlenül hagyták, és acél-, üveg- valamint tükörblokkokkal párosították. Szállj be a liftbe, menj fel a legfelső emeletre, és élvezd a Palatinusra néző teraszt, amely egy szokatlan és nagyon csendes perspektívát nyújt.
Ha a Via Veneto közelében jársz, keresd meg a Gagosian galéria római székhelyét a Via Francesco Crispin. A díjakkal kapcsolatos részletekért látogass el a galéria hivatalos weboldalára. A kiállítótereket egy egykori banképületben alakították ki. A hatalmas belmagasságú termek méretei lehetővé teszik, hogy globálisan is élvonalbeli művészek monumentális alkotásait állítsák ki. A kiállítások rendszeresen változnak, ezért érdemes megnézni az oldalukat, mielőtt beugranál.
Trasteverében is van egy alternatíva, ha elkerülöd az éttermek asztalaival elárasztott tereket. Keresd a Via delle Mantellatét. Ez egy zsákutca a Regina Coeli börtön mögött, csendes, szűk, és a turisták ritkán látogatják. Ott, a látszólag jellegtelen ajtók mögött kis független kiállítóterek és kortárs művészek stúdiói bújnak meg. Nincs világító tábla, ami mutatná az utat, lassan kell sétálnod, és be kell kukkantanod a nyitott udvarokba.
A legjobb módja ezeknek az állomásoknak a beosztására, ha az időjárás szerint osztod fel őket. Használd ki az áprilisi délelőttöket a szabadtéri sétákra Ostiensében vagy Tor Maranciában, amikor a levegő friss és a fény tiszta. A nagy zárt tereket, mint a MAXXI, a GNAM vagy a magángalériák, hagyd délutánra.